1956. október 23.

posted in: Hirek | 0

“És ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik, hanem attól féljetek inkább, aki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában.” (Mt. 10,29)

Ez a bátorító szó fogadott minket, a Puskás Tivadar Szakközépiskola diákjait (IX.A. osztály, X.A. osztály diákjai), tanárait (György Piroska, Czibak Emília, Bagoly Zsuzsanna, Bálint Delinke) a romániai kommunista diktatúra áldozatainak emlékházában. Elgondolkodtató ez az üzenet, és felemel minden testi szenvedés, megaláztatás fölé, amire nekünk október 23 kapcsán emlékeznünk kell. Emlékezni az áldozatokra, akik saját életük terheként hordozzák a meghurcolás, a kegyetlenség fájdalmát. Emlékezni kell azoknak is, akiknek a múlt szörnyűségeiben nem volt részük. Emlékezni kell, hogy képesek legyenek elutasítani minden diktatúrát.

A múlt kellemetlen foltjait nem lehet meg nem történtekké minősíteni, nem szabad elfelejteni, a lélekben nem lehet lezárni addig amíg nyíltan nem beszélünk a kitelepítésekről, a kényszerlakhelyre száműzésekről, a kollektivizálás során a hatalom szervei által elkövetett erőszakosságokról, a törvény nevében végrehajtott gyilkosságokról, a tízezrek börtönben való szenvedéséről, börtön általi ártatlan haláláról.

Puskás Attila, volt politikai fogoly szeretettel, alázattal mesélt a megélt szenvedésekről az érdeklődő diákoknak. Az emlékházban a kor eszközei segítségével hiteles képet kaphatunk a kegyetlenségekről, átélhettük a szigorító zárka, a börtöncella hangulatát. A látogatás nemcsak betekintést nyújt a kor relytelmeibe, hanem mély nyomot hagy az ide betévedő emlékében is.